2024 összes könyvéről, röviden

Émelyítő az élet édessége.

- Nádasdy Ádám: Veszélyeztetés 

glimmers

Valahol olvastam, hogy a glimmer a trigger ellentétje, azaz olyasmi, ami instant pozitív reakciót vált ki belőlünk. Ennek nyomán elindulva, gondoltam összeszedem, számomra milyen apróságok vannak, hátha ezzel magamat & másokat is kicsit tudatosabban fordíthatok az élet apró örömei felé.

    elsőre sikeresen beszkennelt volánbérlet

    édes sós után és vice versa

    új hajtások a növényeimen

    egymásnak integető sofőrök

    amikor arról küldenek nekem insta reel-eket, hogy gondolnak rám & szeretnek

    egy könyv felénél tartani, és az kényelmesen belesimul az ember kezébe

    hideg időben ragyogó nap

    táncolni a tükör előtt

    a kiskutyáim lelkes nyüszögése, amikor hazaérek

    kedvesnek lenni idegenekkel, akik erre szintén kedvességgel válaszolnak

    szép borítóképeket találni spoty-s playlistekhez

    akárcsak egyetlen oldalt is megtölteni a vázlatfüzetemben

    amikor a tüsszentés csiklandoz & ki is jön

    jóhajnap

    szép matricák

    haladni a duolingo streakkel

    átadni a helyet tömegközeledésen

    reakciókat kapni a csoportos beszélgetésbe beküldött üzikre

    bármilyen merch rajongásom tárgyairól

    újranézni egy kedvenc filmet vagy sorozatot

    bármilyen várólistával vagy to-do listtel haladni

    frissen nyírt fű illata

    amikor napozás után az ember bőréből árad a meleg

    skincare rutinra szakított idő

    gyertyagyújtás

    összemosolyogni idegenekkel

    amikor nem kell egynél többször fordulni a kocsiból történő pakolás során

    amikor a kutyák maguktól közelítenek meg és kedvesek

    ajándékötletek másoknak

    vicces rendszámtáblák

fun. - some nights | albumelemzés vagy ilyesmi

A válasz a logikus kérdésre, hogy mégis miért releváns bárkinek is egy több, mint 10 éves albumról szóló kritika-elemzés-elmélkedés, nagyon egyszerű: mert én vagyok mara és ez itt a maraverzum, szóval arról írok, amiről szeretnék. Egyébként meg elég sokat hallgattam ezt a lemezt mostanában, és mélyen elgondolkodtatott bizonyos dolgokról, melyeket úgy éreztem, a legérdemesebb itt kifejteni, mert egy akademikus esszéhez most nincs erőm. Mindenesetre így is megteszek minden tőlem telhetőt, hogy valami koherens és értékes írás szülessen ezekből az észrevételekből.

Pár alapvető infó, amikre nekem is rá kellett keresnem, mert elmúltak már azok az idők, hogy vallásosan utánajárok a kedvenc bandáimnak és betéve ismerem a lore-t: tehát a Fun vagy fun. egy 2008-ban alakult indie-pop banda, pár kisebb lemezt és két stúdió albumot éltek meg, aztán feloszlottak - vagyis, mint utána olvastam, csak "pihenőre" mentek. De ez már kb. 10 éve tart, szóval... Okokat nem kerestem, bizonyára fent van ez is a neten, de szeretnék magára a zenére fókuszálni, úgyhogy a rövid ismertető kötelező köre után jöjjön is maga a lemez, a Some Nights.