A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beszámoló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beszámoló. Összes bejegyzés megjelenítése

2020 könyves összegzője

releváns tartalmak még: x  x  x

Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy ha eddig éreztük is azt, hogy egy év sosem akar véget érni, egyik sem volt olyan maratoni hosszúságú, mint 2020. Ha nem is pipálhattunk ki minden pontot a januári listánkról, amit még nagy reményekkel írtunk, az mindenképpen hatalmas pozitívum, hogy mindezt most túléltük, és itt vagyunk, ezért hát ne csüggedjünk.

Ahogy mindig, a könyvek nagy kapaszkodók voltak számomra egész 2020-ban. A kedvenc olvasmányaimon túl ezúttal megemlítenék olyan történeteket is, amiktől esetleg többet vártam, amik kifejezetten csalódást és/vagy teljes traumát okoztak, mesélnék a teljesítményemről összességben és persze nem hagyhatom ki a terveimet a jövő évre nézve sem.

Giga-mega-nagy animés beszámoló ≫ NYÁR


Eltelt a nyár, ezzel pedig a fix szabadidő lehetősége is. 12.-be lépve kizárt, hogy bármiféle komolyabb kikapcsolódást meg tudnék majd engedni magamnak, ezért egy ideig le kell mondanom a sorozatokról. Azonban nem szabad ácsingózni a múltért, hanem hálásnak kell lenni érte, amiért számos lehetőséget adott. Ennek fényében, itt van a korábban beígért összegzés az előbbi 3 hónap anime-élményeiről, amikbe korábban nagy (vagy épp kicsi) lelkesedéssel vetettem bele magamat. Ilyen-olyan arányban teljesítettem is a célkitűzésemet, azaz, rengeteg sorozattal kerültem kapcsolatba, és akár kellemes volt a találkozásunk, akár nem, örülök, hogy megtettem ezt a lépést. Sokat segített abban, hogy a jövőben nagyobb magabiztossággal tájékozódjak az animék terén, rádöbbentett, milyen műfajokat szeretek és milyeneket nem. Tudatosabb lettem általuk. Sajnos, volt olyan is, amikkel nem tudtam szerencsét próbálni, de róluk továbbra sem mondok le, mindenképpen folytatni fogom a keresgélést.
Írjátok meg kommentben, hogy Ti milyen sorozatokat néztetek a nyáron, és azok hogyan tetszettek! (Különösen, ha épp arról a listáról választottatok volna - lásd ez & ez -, amiket én itt közzétettem május végén.)
Sok sikert kívánok mindenkinek az új évszakban is, legyetek jók!

Amber

The Reading Rush - 2020 - eredmények


Hamar eltelt ez a hét, és még mindig kicsit hihetetlennek tartom, hogy én tényleg vállalkoztam erre az eseményre, melynek keretin belül 7 napon át a megadott kritériumoknak megfelelően olvas az ember - persze igazából az a lényeg, hogy minél több könyvet vegyünk a kezünkbe, a témák csak amolyan kedvcsinálók, amik segíthetnek azoknak, akik esetleg nem tudják, mivel kezdjenek, illetve a versenyszellemű olvasóknak egy kreatív küldetés, amit teljesíthetnek. Én különösebben egyik csoportba sem tartozom, mindig van mit olvasnom, általában pedig az adott könyv befejezése után döntöm el, mi lesz a következő kötet. Korábbi próbálkozásaim, amikor megkíséreltem hasonló challenge-eket véghez vinni, csúfos kudarccal végződtek, így elengedtem a dolgot, mondván, hogy amolyan szabadúszó olvasó vagyok. Furcsa érzés volt, hogy ezért most ennyire megjött a kedvem a The Reading Rush-hoz, és még jobban meglepődtem magamon, hogy mennyire komolyan vettem. Ha nem is zártam "tökéletes" eredményekkel, akkor is jó élmény volt ez így elsőre, és érdeklődve várom a legközelebbi ilyen lehetőséget.

Az alábbiakban megtudhatjátok, hogyan teljesítettem a kihíváson, miket olvastam ki a tervezett könyveim közül, miket nem, melyik, hogyan tetszett, és, hogy összességében milyen tapasztalat volt az esemény, miben hatott rám.

Amber

November száz oldalon keresztül


Míg ahhoz, hogy eldöntsük, szimpatikus-e valaki számunkra elég mindössze pár másodperc, addig egy könyvnél több oldal is szükséges lehet ennek a kérdésnek a megválaszolásához. Hogy egyenlően haladjak a kötetekkel (ugyanis egyszerre legalább kettőt olvasok), kitűzök minden szabadnapomra egy célt: minimum 100 oldal xy könyvből. Ez a mennyiség pont jó, nem kevés és nem olyan sok, ezért, ha aznap már nem is olvasok többet, akkor is érzem, hogy haladtam valamennyit, és az adott kötet nem csak porosodik az asztalomon. Ugyanakkor, észrevettem, hogy az első 100 oldal után már egy belső hang mondja meg, akarom-e folytatni a történetet. Máshogy nézek arra a bizonyos halomra a laptopom mellett, ahol az elolvasandó könyvek tornyosulnak, azonnal kiszúrom, melyik az, amelyiket a legszívesebben folytatnám, melyik az, amelyiket kevésbé. De persze nem tagadhatjuk, hogy vannak csodák, ezért egy olyan könyv is válhat remekké, ami az elején vontatott volt, illetve fordítva is igaz ugyanez. Ezért gondoltam azt, hogy létrehozom ezt a posztot, melyben összegyűjtöttem a novemberi olvasmányaimat, értékeltem őket az első benyomásom alapján, majd, ha eljön az idő, frissítem a véleményemet a befejezés után.

Nyár értékelés - 2019

"Akár ezer nyár is lehetne ehhez hasonló, mind ugyanolyan szép, mint az előző, anélkül, hogy bármelyiket megérné még egyszer átélni." - Lawrence Osborne: Gyönyörű Bestiák
Történjen bármi is, minden nyár vége szomorú; iskolásként legalábbis biztosan. Ahogy azt már korábban említettem, nem teljesen úgy alakultak a dolgok, ahogy én azt eredetileg elterveztem, például egyáltalán nem olaszoztam, és jóval kevesebb könyvet olvastam ki ezalatt a 3 hónap alatt, mint szerettem volna, de mégsem lehetek eléggé hálás ezen időszaknak, mert a maga módján csodálatos dolgokat adott hozzám.

Ha röviden jellemeznem kéne a nyarat, valahogy így tenném: kapcsolatok > önreflekció
A szünet számomra a pihenést, valamilyen szinten a magányt és nyugalmat jelenti, ezért hát nem csoda, hogy idén is arra számítottam a leginkább, hogy sokat leszek egyedül, olvasgatok (inkább falom a könyveket), vezetem a naplómat és elgondolkodok a tetteimen, terveimen, amilyen szeretnék lenni és, amit szeretnék elérni. Ezzel ellentétben a nyaram sokkal inkább volt találkozások, mászkálások és programok keveréke, mint napozás közbeni elmélkedés a világról. Talán most először volt az, hogy a "majd találkozunk a szünetben" sablonszöveg, amivel utolsó nap lerázzuk magunkról a túlreagálós, érzelgős osztálytársainkat a nyakunkból, értelmet nyert. És mivel most váltok iskolát, így a "múlt" és a "jövő" oldaláról is volt példa arra, hogy találkoztam emberekkel. Na meg a család is itt van.

Giga-mega-nagy drámás beszámoló ≫ TAVASZ-NYÁR


Emlékszik még bárki is, hogy én valaha beígértem egy ilyen posztot? Naná, hogy nem, hiszen az még kb. április elsején volt, tehát régen, és nem csodálkoznék, ha mindenki tréfának tudta volna be. De talán pont ez a meglepetés ebben az egészben, hogy ettől függetlenül tartottam magamat a kijelentésemhez, és lám, itt van az összegzés egy-két sorozatról (és filmről), amiket végignéztem fél év alatt. ↷

Igazából a kalandunk a 100 Days My Prince-szel kezdődne, ha azt nem télen fejezetem volna be, illetve, ha nem pont az vezetett volna el ahhoz a történethez, amivel most indítani fogok. Ugyanis egy bizonyos Kim Sun Ho  annyira megtetszett a történelmi drámában, hogy további szerepei után kutatva felfedeztem a Strongest Deliverymant (2017), amit egészen az utolsó pár részig nagy kedvencemnek tartottam, csak aztán elindult minden a lejtőn. De, hogy ne rögtön a negatívumokkal kezdjem, a történet szerintem alapvetően különleges, olyan, ami után más szemmel tekint az ember azokra  a munkásokra, akiket elsőre talán észre sem veszünk. Choi Kang Soo ételfutárként dolgozik Szöul szerte, de sehol sem marad hosszabb ideig. Aztán bizonyos tényezők és emberek miatt (lásd egy lány felbukkanása, aki még nála is keményebben dolgozik, illetve egy barát baleseti ügyének saját kezű felgöngyölítése) mégis leragad egy helyen, értelemszerűen ez a körzet lesz tehát a színhely, ahol aztán a sorozat letol 16 részt.

Giga-mega-nagy könyves beszámoló ≫ TÉL-TAVASZ

Most már majd' egy éve tart az olvasás-mániám, szinte nem is tartottam szünetet. De ezúttal csak az utóbbi 6 hónapot fogom összegezni, mivel annyi jó kötettel hozott össze a sors, hogy muszáj Nektek (is) áradoznom. Bár, igazából ez a bejegyzés valószínűleg tarthatna a végtelenbe és tovább, ugyanis holnaptól már nyár van, ami a rengeteg munka és tanulás mellett természetesen helyet ad majd a könyvfalásnak is. Viszont most a jövő helyett tekintsünk a múltba, és hadd meséljek olvasói élményeimről!

Ha szigorúak lennénk, az első cím ebben a sorban a Candide lenne, de én nem tekintem versenyképes darabnak, mivel nem magam miatt kezdtem bele. Kötelező volt a suliban, és bár nem bántam meg, hogy megismertem, mégsem azért került elém, mert így terveztem. Viszont rögtön (vagy legalábbis kis kihagyással) utána belevágtam a fejszémet Szurovecz Kitti Sokszívűjébe. (Ez amúgy elég rosszul hangzik.) Láttam róla ajánlásokat korábban is, de csak amikor ténylegesen a szemem elé került a boltban, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy el kéne olvasnom. A történet középpontjában a többszerelműség kérdése áll, avagy normális-e, ha valakinek egyszerre +2/< párja van, hogyan kezeli ezt a társadalom és az érintett felek, lehet-e egy ilyen kapcsolatoban teljes béke és bizalom, és a többi. Nem tehetek róla, automatikusan a biasok + bias wreckerek esete ugrott be, így elég nagy volt a kezdő löket.
Aztán a lelkesedés folyamatosan csökkent. Ezt inkább az írónő stílusa miatt éreztem, furcsa volt, hogy mindent jelen időben írt  (pl: "Megnyitom az üzenetet."), illetve nagyon a főszereplővel sem szimpatizáltam, de ízlések és pofonok, ugyebár. Ettől függetlenül érdekes volt ebbe a világba egy kicsit belelátni, hiszen ahogy a regény kevésbé elfogadó karakterei is mondják, ez nem a klasszikus felállás, mégis meg tudtam érteni - már amennyire egy tapasztalatlan kívülálló képes rá -, hogy létezik ilyen, és ez engem (amíg nem velem történik) nem zavar. Épp ezért, érdemes foglalkozni vele, a többszerelműségen túl van benne némi rejtély, nyomozgatás és sok dilemma is, amik mélyítik a cselekményt és a karaktereket, és persze nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy magyar - olasz körítéssel, ami a magamfajtáknak eleve plusz pont.
6/10

Nosztalgia ⇨ Az év legjobb pillanatai - 2018

Szóval újra véget ér egy év, magunk mögött hagyjuk a múltat, és bizakodva 2019 felé nézünk. Én is ezt teszem, bár volt egy-két pillanat, amikor 2018-at fantasztikusnak éreztem, és ma ezekről emlékezek meg. Szeretném minden rossz ellenére hálásan lezárni ezt az évet, és ti is kövessétek a példámat, mert minél kevesebb a negatív érzés bennünk - amik néha fel sem tűnnek nekünk, hogy bennünk vannak -, annál könnyebb lehet az életünk. Kezdjük 2019-et a lehető legpozitívabban együtt!

Nehezen emlékszem vissza 2018 elejére, ugyanis nem jut eszembe semmi különleges. A dolgok igazán tavasszal indultak be, amikor újra rákaptam az olvasásra, ami aztán az egész nyaramat megpecsételte. Az a 3 hónap aktív könyvfalás mindenképpen az egyik legjobb időszaka volt az évemnek, az őszről nem is beszélve, amikor a szülinapom miatt még több kötetre tehettem szert. Új és régi történetek is elém kerültek, kiolvastam rég elkezdett és félbehagyott darabokat, és tényleg több lettem tőlük. Könyvek közül 2018-ban a Legyek Ura és a Sosehol tetszett a legjobban.

11. Koreai Filmfesztivál beszámoló


Már tavaly is el akartam menni erre az eseményre, de sajnos nem jött össze, idén viszont nem volt kérdés a részvételem. Ugyan nem tudtam minden napot kihasználni, 3 filmre így is sikerült helyet szereznem anyával, melyek nagyon tetszettek nekem. Íme hát a beszámoló az utóbbi 1 hétről!

Hogy telt a nyaram?

Szerintem a nyári kapuzárási pánikomból sosem fogok kinőni, most mégis igyekszem elfogadni a tényt, hogy hamarosan szeptember lesz megint, és folytatódik az iskola. Hogy rendszerezzem gondolataimat, a történteket, és hogy még egy utolsó pozitív hullám érjen, összegeztem, milyen jó dolgok történtek velem ezalatt a közel 3 hónap alatt.

Az első és egyben legfontosabb, hogy hihetetlenül sokat olvastam! Már régóta tartott a szünetem a könyvekkel, de végre sikerült ebből kitörnöm. Ennek már csak azért is örülök, mert anno egy posztban eldöntöttem, hogy mindenképpen intenzíven és rendszeresen akarok majd olvasni, és ezt sikerült is véghez vinnem. Még a már korábban elkezdett példányokat is sikerült befejeznem, mint mondjuk a Hódolat Katalóniánakot vagy a Gyűrűk Ura első részét. (Előbbi végre több Orwell könyvhöz is elvitt, utóbbi pedig teljesen megváltoztatta az életemet, na de erről majd talán máskor...)
Olyan klasszikusokat "végeztem ki", mint például a Szép új világ vagy az Egerek és emberek. Jó volt megismerni ezeket a híres történeteket, amik már régóta érdekeltek. És ezek nem csak elgondolkodtató pillanatokat adtak, de egy amolyan meghívót is, ami a könyvek világába visz. Teljesen rákaptam az olvasásra, úgyhogy remélem a lendület nem áll meg itt, és sikerül a suli alatt is folyamatosan követni egy-egy történetet.
A nyáron olvasottak közül azt hiszem, A legyek ura fogott meg a leginkább. Én magam sem tudom, milyen régóta érdekelt már ez a könyv, a hőség miatt pedig könnyen belemerültem az egy lakatlan szigeten játszódó sztoriba. Megdöbbentő és izgalmas volt, nagyon nagy hatással volt rám, és biztosan sosem fogom elfelejteni.
Most pedig egy csomó új kötet vár még rám. A közeljövőben rengeteg orosz írótól fogok olvasni, a távoliban pedig újra nekiugranék a Shiver-trilógiának, a Bűvöletnek és jó lenne angolul skandináv krimit olvasni - mondjuk a Vörösbegyet és a Fejvadászokat Jo Nesbo-tól.

Ha már angol, bizony tanultam is a nyáron, elsősorban ezt a nyelvet. Ideje keményen ráhajtanom, ha minél előbb le akarom tenni a vizsgát, megkönnyítve ezzel a későbbi dolgomat. Ennek fényében átismételtem a legfontosabb nyelvtani részeket + azokat, amikben bizonytalanabb voltam. Persze, hogy egy kicsit szórakoztatóbb legyen, fanficeket és külföldi újságokat is olvastam rengeteget, amikből kikerestem az eddig nem ismert szavakat. De ami fontosabb, teljesen rákaptam a feliratos filmekre. Néztem Clint Eastwood alkotásokat, amiket már csak azért is megéri eredeti hangon elindítani, mert ennek az embernek nagyon jó az orgánuma. Pár japán, kínai és koreai film is elém került, amiket ha akartam volna sem tudtam volna magyar felirattal megtalálni. Kifejezetten ajánlom a To Each His Own-t és az If Cats Dissapeared from the World-öt. Mindkettő elgondolkodtató és megható történet, és egyáltalán nem nehéz megérteni.

A világért sem hagynám ki a Mystic Messengert, hiszen a kudarcom ellenére is, az alaptörténet egyik részét végigjátszottam, márpedig ez nem semmi. Azalatt a kis idő alatt, amíg játszottam vele, sikerült belejönnöm, kitapasztaltam mi-hogyan működik, és biztos, hogy ha egyszer újra elkezdem, már jóval könnyebb lesz. Jó volt tapasztalat szerzésnek az a 11 nap, és várom, hogy egyszer eljussak a deep sztorihoz is, ahol végre együtt lehetek imádott Seven-ömmel.
És ha már játékok, fellángolt gamerségem is, és újra gép elé ültem. Végigjátszottam a Gyűrűk Urás Shadow of Mordort és az utóbbi két Far Cry is a birtokomba került, amikkel szépen haladok. Jelenleg viszont a legnagyobb vágyam, hogy a Tolkien történetéből készült játéknak a második részét is beszerezzem, és visszatérjek orkokat csapkodni Talien bőrébe bújva.

Még ha szünetet is tartottam, a kpopot is érdemes megemlíteni, hiszen egész nyáron követtem az élő előadásokat, illetve az SVT felé folyamatosan küldtem a szeretetemet. A cb-s fellépések végett nem tudtam nem találkozni új csapatokkal, akik megragadták a figyelmemet. Ilyen például a Mamamoo, akik a Sleep in the Car előadása után teljesen az ujjuk köré csavartak. Miattuk, a GFriend és a Momoland miatt ősszel első dolgom lesz egy halom lánybandát rendesen meghallgatni, de a régebben kimaradt Shinee és FT Island is végre sorra fog kerülni. Illetve még elsősorban a Gugudan és a CLC érdekel.

Most, hogy így visszaemlékeztünk a nyárra, lássuk, mi várhat ősszel! Rengeteg új ötletem van a blogra, egyes posztokat már meg is írtam szeptemberre és októberre. Még nem teljes a lista, ezért csak azokat gyűjtöttem most össze, amikre biztosan számíthattok. Íme:

egy ezer éve beígért book tag
zene ajánlók minden mennyiségben
új Twenty-One Pilots album kritika, mert kedvenc duónk VÉGRE visszatért!!!
1 év Caratként 💎

És ennyi lenne. Nektek hogy telt a nyaratok? Remélem minden kedves olvasómnak sikerült pihennie és élveznie a szabadságot. :) Bárhogy is, most szedjük össze minden erőnket, és adjunk bele mindent az őszbe!

Amber

Giga-mega-nagy animés beszámoló ≫ NYÁR-ŐSZ

AVAGY VÉLEMÉNY SOK-SOK ANIMÉRŐL, EGYBEN

Mostanra elég sok animét néztem meg, és annyira felgyülemlett bennem a temérdek gondolat és kritika, hogy leültem, és sok szenvedés árán megírtam ezt a posztot. Mivel eléggé ömlesztett lesz, nagy rendszerezettséget nem ígérek, és ha elvesztitek a fonalat, azért előre bocsánatot kérek, de tényleg annyira a fangörcs és a teljes kipusztulás szélén voltam, hogy csak arra törekedtem, sikerüljön összeállítanom egy masszív cikket ez elmúlt 6 hónap legemlékezetesebb animéiről, melyek bearanyozták a napjaimat. Olvassátok szeretettel a posztot, és mazsolázzatok az említett darabok közül, hátha találtok nektek (is) tetszőt!~

Még nyáron kezdtem el komolyabban foglalkozni az animék világával, de sokáig csak filmeket néztem, majd a School Days-el kipipálhattam az első sorozatomat is. Ez mondjuk csak félig pipa, hiszen pont belenyúltam a legrosszabba, és bár utálok félbehagyni dolgokat, ezt mégis abba kellett, a saját nyugalmam érdekében. Nem is beszélnék erről többet, hiszen már csak az emlékek is elborzasztanak, így térjünk is át az első BEFEJEZETT animés sorozatomhoz, ami - ha jól emlékszem - a ReLife volt. A történet lényege, hogy miután Kaizaki Arata élete kisiklik, azt kívánja, bárcsak visszamehetne az időben, hogy mindent újrakezdjen. Nem is kell sokáig várnia, egy titokzatos alak megjelenik nála, és felajánl neki egy pirulát, amit ha bevesz fiatalabb lesz, és ismét középiskolás lehet. Hősünk természetesen él a lehetőséggel, hiszen erre vágyott, az anime pedig ennek a kalandnak az alakulásáról szól.
Mit ne mondjak, enyhítő darab volt a School Days után, és nagyon élveztem. Szerethető karakterek, Ooga Kazuomi például örök kedvencem marad, és hát persze ott vannak a szerelmi szálak is, amik mindenki szívét megdobogtatják. Könnyed kikapcsolódás a ReLife, ami mégis képes elgondolkodtatni a nézőit.

Nosztalgia ⇨ PTV koncert beszámoló

2016. 11. 09.

1 évvel ezelőtt, a születésnapomra fantasztikus ajándékot kaptam - jegyeket a Pierce The Veil budapesti koncertjére. Ez egy nagyon fontos esemény volt az életemben, ezért arra gondoltam, hogy azt a régi beszámolót, amit anno a Lost In Stereon posztoltam, most ki rakom ide is. Ez az emlék egyike azon keveseknek, amikre tényleg szívesen gondolok vissza az elmúlt 1 évből. Olvassátok szeretettel! ♡

Ui.: képek mind sajátok.

Amber

Green Day koncert beszámoló

saját képek nincsenek, mert mindegyik homályos lett, csupán csak pár videóval büszkélkedhetek
2017. 06. 18.
A nap, amire másfél éve várok, tegnap eljött. A Green Day koncertet adott Magyarországon, én pedig mindennek szemtanúja lehettem. Habár semmi sem úgy alalkult, ahogy terveztem.

18:15-ig nem is volt semmi baj, megérkeztünk a Papp László Budapest Sportarénába, előre is mentünk anyával a kiemelt állóba, ahová a jegyünk szólt. Már jópáran ott voltak, így csak a tömeg közepén tudtunk helyet foglalni. Az előzenekar - Rancid - plakátja már fent volt a színpadon, és körülöttünk mindenki a Green Day-ről beszélt, amitől még izgatottabb lettem, hiszen olyan régóta várok, hogy a kedvenc trióm ellátogasson kis hazánkba is. A sok Green Day pólós ember egy helyen olyan megható volt, hogy nagy valószínűséggel a régi Tami sírva fakadt volna, és minden bizonnyal ezen felbozdulva simán beszélgetést kezdeményezett volna egy csomó emberrel. De a mostani Tami inkább csak mosolyogva nézett körbe a társaságon, és örömmel látta, hogy lám, nem ő az egyetlen.