van ❤ értelem

 Show me that I'm everywhere and get me home for tea

- George Harrison: It's All Too Much

Globális szinten semmi különleges nincs abban, amit megtapasztalok: a szoksásos "minden elmúlik egyszer" körforgása ez, amit már annyian megfogalmaztak előttem. Mégis, a magam világában hatalmas realizálódás az, hogy érdemes volt az utóbbi hónapokat túlélni és hogy bármi lesz is, semmi sem fog örökké tartani. Megbéníthatna ez, de inkább úgy döntöttem, önmagam felszabadítására használom, és amikor úgy érzem, hogy nincs értelem, akkor emlékeztetem magamat, hogy pont attól van értelem, hogy nincs értelem.

Mostanság elmerülök dolgokban, amiket nem ismertem, de szeretnék róluk többet megtudni - így élem meg most a beatlemania-t miközben egyre kevesebb cukorral és tejjel iszom a kávét, hogy jobban értékeljem az ízét. Az írás aktusa csodákat művel velem, sokkal jobban emlékszem az olvasottakra és mélyebben is érintenek. A polcra visszakerülő, olvasott könyvek immáron nem felejtődnek el, az aktív annotálás sokkal emlékezetesebbé teszi őket. YouTube videókat és podcast epizódokat ízlelgetek, melyekben a fő témák az analóg élet, a commonplace book szisztémája és a digitális kertészkedés. A lelkem nyugodt, nem vágyik többre. A munkám örömmel tölt el, még akkor is, ha nem szolgálja a "karrieremet." Látok alternatívákat az életem útjára, és ez nem tölt el félelemmel, csak bizakodással. Talán nem úgy alakul minden, ahogy valamikor elképzeltem, de a kitartásom csak addig tekinthető erénynek, amíg nem válik makacssággá, ami megkeserít. Itt leszek ebben a világban nagyjából még 60 évet és semminek sincs ennél nagyobb ereje, mint az idő végtelen végességének. Szóval teljen ez örök változásban és bizalomban, hogy minden úgy alakul, ahogy annak alakulnia kell. Mindenhol vagyok, és aztán hazatérek teára.

Pár boldogság a végére:

• a szép füzetem, amibe a regényemet írom
• gyönyörű sorok könyvekben
• bármi, ami lilo & stitch
• zene minden mennyiségben
• commonplace book
• mezítláb a kertben
• elmerülni a kávé és a tea világában
• rotringgal rajzolni
• dolgozni
• szépen megtekert cigaretták
• képek a falon

❤ tamtam

glimmers

Valahol olvastam, hogy a glimmer a trigger ellentétje, azaz olyasmi, ami instant pozitív reakciót vált ki belőlünk. Ennek nyomán elindulva, gondoltam összeszedem, számomra milyen apróságok vannak, hátha ezzel magamat & másokat is kicsit tudatosabban fordíthatok az élet apró örömei felé.

    elsőre sikeresen beszkennelt volánbérlet

    édes sós után és vice versa

    új hajtások a növényeimen

    egymásnak integető sofőrök

    amikor arról küldenek nekem insta reel-eket, hogy gondolnak rám & szeretnek

    egy könyv felénél tartani, és az kényelmesen belesimul az ember kezébe

    hideg időben ragyogó nap

    táncolni a tükör előtt

    a kiskutyáim lelkes nyüszögése, amikor hazaérek

    kedvesnek lenni idegenekkel, akik erre szintén kedvességgel válaszolnak

    szép borítóképeket találni spoty-s playlistekhez

    akárcsak egyetlen oldalt is megtölteni a vázlatfüzetemben

    amikor a tüsszentés csiklandoz & ki is jön

    jóhajnap

    szép matricák

    haladni a duolingo streakkel

    átadni a helyet tömegközeledésen

    reakciókat kapni a csoportos beszélgetésbe beküldött üzikre

    bármilyen merch rajongásom tárgyairól

    újranézni egy kedvenc filmet vagy sorozatot

    bármilyen várólistával vagy to-do listtel haladni

    frissen nyírt fű illata

    amikor napozás után az ember bőréből árad a meleg

    skincare rutinra szakított idő

    gyertyagyújtás

    összemosolyogni idegenekkel

    amikor nem kell egynél többször fordulni a kocsiból történő pakolás során

    amikor a kutyák maguktól közelítenek meg és kedvesek

    ajándékötletek másoknak

    vicces rendszámtáblák

dolgok...

 ...amik miatt jó lesz a szemeszter

    újra lehet meleg ruhákat hordani

    kijön az új Arcane évad

    gyönyörű lesz a táj

    Over the Garden Wall újranézés

    túlleszek két műtéten is

    hangulatos lesz az olvasgatás

    elkezdhetek dolgozni

    új kihívások és lehetőségek az egyetem által

    gyertya-és füstölőgyújtás itthon

    használhatom az új hátizsákomat

    megtanulok önállónak lenni

...amikre fókuszálni szeretnék a szemeszterben

    új helyekre menni és jókat enni

    könyvtári tanulások

    fenntartani a kapcsolatot a barátaimmal

    új zenéket megismerni

    orvoshoz járni és pszichológiai könyveket olvasni

    szokásaimat (vitamin, 2l víz, mozgás) megerősíteni

    a hétvégéket szigorúan sulimentesen tölteni

    időben lefeküdni, kipihenten ébredni

    többet lenni a kiskutyáimmal

    rendszeres spanyolozás

...amik miatt túl fogom élni a szemesztert

    még az elején vagyok, semmi sem stabilizálódott

    majd lesz annyi házi és program, hogy el tudjam magamat foglalni

    még simán lehetnek barátaim, senki sem klikkesedett még, de ha mégis, akkor is szabadon odamehetek bárkihez

    vannak a kampuszon ismerőseim, nem vagyok teljesen egyedül

    még annyi könyv van, amit el szeretnék olvasni

    hamarosan szülinapom lesz, 23 éves leszek

    lesz őszi szünet és Karácsony is

    rendszeresen fogok orvoshoz járni

...amik megnyugtatnak

    szerethető és segítőkész vagyok, tudok nyújtani valamit a környezetemnek

    semmi sem állandó vagy örök, és minden kezdet nehéz - felesleges nagyobb hangsúlyt fektetni erre a félévre, mint bármelyik másikra

    régi helyen vagyok új emberekkel egy ismeretlen képzésen, szabad időt adnom magamnak, hogy mindezt feldolgozzam, és ha közben szomorúságot érzek, hát legyen

    mindenki éli az életét, és nekem is megvan a sajátom, ahogy én sem zárok ki másokat, ha éppen nemet mondok valamire, ők sem teszik ezt velem

    ezen időszak romantizálása nem bűn, igenis megkeresem a szépet a legkisebb dolgokban is, és szakítok időt arra, ami boldoggá tesz

    azok, akiknek az életemben kell, hogy legyenek, benne is lesznek; engedem, hogy szívből adjak, és beérem annyival, abból merítek erőt, amennyit kapok

    minden rendben van, sínen vagyok az életben, megvan minden, amit valaha szerettem volna

    emlékszem a napfényre, nem térek vissza a sötétbe

    szabad sírni - szomorúságból és megkönnyebbülésből is

Apró dolgok, amiktől érzem, hogy élek

A karantén jól kezdődött: elkerülhetem az embereket, fókuszálhatok magamra és még több időm van bármire, amivel foglalkozni szeretnék. Hamarosan elérkezett az az állapot, hogy mi értelme az életnek, miért születtem meg, merre tart ez a világ - más szóval: az egzisztenciális krízis (aka kedvenc elfoglaltságom). A már egy éve tartó otthonlét (kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan) átcsapott végtelen mennyiségű lustaságba és közönybe. Novembertől februárig különösen virágkorát élte ez a két jelenség, most viszont itt a jó idő, és kezdek újra örülni annak, hogy felkelek reggelente. De a napsütés nem az egyetlen apróság, ami boldoggá tesz...