November száz oldalon keresztül

Míg ahhoz, hogy eldöntsük, szimpatikus-e valaki számunkra elég mindössze pár másodperc, addig egy könyvnél több oldal is szükséges lehet ennek a kérdésnek a megválaszolásához. Hogy egyenlően haladjak a kötetekkel (ugyanis egyszerre legalább kettőt olvasok), kitűzök minden szabadnapomra egy célt: minimum 100 oldal xy könyvből. Ez a mennyiség pont jó, nem kevés és nem olyan sok, ezért, ha aznap már nem is olvasok többet, akkor is érzem, hogy haladtam valamennyit, és az adott kötet nem csak porosodik az asztalomon. Ugyanakkor, észrevettem, hogy az első 100 oldal után már egy belső hang mondja meg, akarom-e folytatni a történetet. Máshogy nézek arra a bizonyos halomra a laptopom mellett, ahol az elolvasandó könyvek tornyosulnak, azonnal kiszúrom, melyik az, amelyiket a legszívesebben folytatnám, melyik az, amelyiket kevésbé. De persze nem tagadhatjuk, hogy vannak csodák, ezért egy olyan könyv is válhat remekké, ami az elején vontatott volt, illetve fordítva is igaz ugyanez. Ezért gondoltam azt, hogy létrehozom ezt a posztot, melyben összegyűjtöttem a novemberi olvasmányaimat, értékeltem őket az első benyomásom alapján, majd, ha eljön az idő, frissítem a véleményemet a befejezés után.

Újabb hasznos tanulási tippek

MERT AZ ISKOLA ANNYIRA INSPIRÁLÓ

Noha alapvetően nem öröm ilyen hosszú idő után - ami tudjuk minek köszönhetően nyúlt el - pont egy sulis poszttal visszatérni, de mentségemre szóljon, hogy nem az én hibám, hogy pihenés alatt is az iskola jár a fejemben. Mint az tudjátok, váltottam, és az új hely sok elvárást állított fel - vagy legalábbis én magamnak biztosan. Szóval azon túl, hogy az eddigi eredményeimet nem csak megtartani, de kicsit javítani is szeretném, még van egy tucat ember, akinek nem akarok csalódást okozni, ezért érthető, hogy sokat tanulok. Ez alapvetően most könnyebbé, rendszeresebbé vált, ugyanis a koliban kötelező tanszoba van, így egész héten van időm a tankönyveket bújni. Azonban péntekenként haza kell mennünk, tehát az aznap kapott leckékkel hétvégenként kell foglalkoznom, és feltűnt, hogy lényegesen nehezebben veszem rá magamat ilyenkor a produktivitásra. De szerencsére viszonylag gyorsan sikerült kiépítenem egy rendszert, és ebben alkalmazom a különböző technikáimat, amiket ma megosztok Veletek.

Nyár értékelés - 2019

"Akár ezer nyár is lehetne ehhez hasonló, mind ugyanolyan szép, mint az előző, anélkül, hogy bármelyiket megérné még egyszer átélni." - Lawrence Osborne: Gyönyörű Bestiák

Történjen bármi is, minden nyár vége szomorú; iskolásként legalábbis biztosan. Ahogy azt már korábban említettem, nem teljesen úgy alakultak a dolgok, ahogy én azt eredetileg elterveztem, például egyáltalán nem olaszoztam, és jóval kevesebb könyvet olvastam ki ezalatt a 3 hónap alatt, mint szerettem volna, de mégsem lehetek eléggé hálás ezen időszaknak, mert a maga módján csodálatos dolgokat adott hozzám.

Ha röviden jellemeznem kéne a nyarat, valahogy így tenném: kapcsolatok > önreflekció

A szünet számomra a pihenést, valamilyen szinten a magányt és nyugalmat jelenti, ezért hát nem csoda, hogy idén is arra számítottam a leginkább, hogy sokat leszek egyedül, olvasgatok (inkább falom a könyveket), vezetem a naplómat és elgondolkodok a tetteimen, terveimen, amilyen szeretnék lenni és, amit szeretnék elérni. Ezzel ellentétben a nyaram sokkal inkább volt találkozások, mászkálások és programok keveréke, mint napozás közbeni elmélkedés a világról. Talán most először volt az, hogy a "majd találkozunk a szünetben" sablonszöveg, amivel utolsó nap lerázzuk magunkról a túlreagálós, érzelgős osztálytársainkat a nyakunkból, értelmet nyert. És mivel most váltok iskolát, így a "múlt" és a "jövő" oldaláról is volt példa arra, hogy találkoztam emberekkel. Na meg a család is itt van.