Újabb hasznos tanulási tippek

MERT AZ ISKOLA ANNYIRA INSPIRÁLÓ

Noha alapvetően nem öröm ilyen hosszú idő után - ami tudjuk minek köszönhetően nyúlt el - pont egy sulis poszttal visszatérni, de mentségemre szóljon, hogy nem az én hibám, hogy pihenés alatt is az iskola jár a fejemben. Mint az tudjátok, váltottam, és az új hely sok elvárást állított fel - vagy legalábbis én magamnak biztosan. Szóval azon túl, hogy az eddigi eredményeimet nem csak megtartani, de kicsit javítani is szeretném, még van egy tucat ember, akinek nem akarok csalódást okozni, ezért érthető, hogy sokat tanulok. Ez alapvetően most könnyebbé, rendszeresebbé vált, ugyanis a koliban kötelező tanszoba van, így egész héten van időm a tankönyveket bújni. Azonban péntekenként haza kell mennünk, tehát az aznap kapott leckékkel hétvégenként kell foglalkoznom, és feltűnt, hogy lényegesen nehezebben veszem rá magamat ilyenkor a produktivitásra. De szerencsére viszonylag gyorsan sikerült kiépítenem egy rendszert, és ebben alkalmazom a különböző technikáimat, amiket ma megosztok Veletek.

Nyár értékelés - 2019

"Akár ezer nyár is lehetne ehhez hasonló, mind ugyanolyan szép, mint az előző, anélkül, hogy bármelyiket megérné még egyszer átélni." - Lawrence Osborne: Gyönyörű Bestiák

Történjen bármi is, minden nyár vége szomorú; iskolásként legalábbis biztosan. Ahogy azt már korábban említettem, nem teljesen úgy alakultak a dolgok, ahogy én azt eredetileg elterveztem, például egyáltalán nem olaszoztam, és jóval kevesebb könyvet olvastam ki ezalatt a 3 hónap alatt, mint szerettem volna, de mégsem lehetek eléggé hálás ezen időszaknak, mert a maga módján csodálatos dolgokat adott hozzám.

Ha röviden jellemeznem kéne a nyarat, valahogy így tenném: kapcsolatok > önreflekció

A szünet számomra a pihenést, valamilyen szinten a magányt és nyugalmat jelenti, ezért hát nem csoda, hogy idén is arra számítottam a leginkább, hogy sokat leszek egyedül, olvasgatok (inkább falom a könyveket), vezetem a naplómat és elgondolkodok a tetteimen, terveimen, amilyen szeretnék lenni és, amit szeretnék elérni. Ezzel ellentétben a nyaram sokkal inkább volt találkozások, mászkálások és programok keveréke, mint napozás közbeni elmélkedés a világról. Talán most először volt az, hogy a "majd találkozunk a szünetben" sablonszöveg, amivel utolsó nap lerázzuk magunkról a túlreagálós, érzelgős osztálytársainkat a nyakunkból, értelmet nyert. És mivel most váltok iskolát, így a "múlt" és a "jövő" oldaláról is volt példa arra, hogy találkoztam emberekkel. Na meg a család is itt van.

Giga-mega-nagy drámás beszámoló ≫ TAVASZ-NYÁR

Emlékszik még bárki is, hogy én valaha beígértem egy ilyen posztot? Naná, hogy nem, hiszen az még kb. április elsején volt, tehát régen, és nem csodálkoznék, ha mindenki tréfának tudta volna be. De talán pont ez a meglepetés ebben az egészben, hogy ettől függetlenül tartottam magamat a kijelentésemhez, és lám, itt van az összegzés egy-két sorozatról (és filmről), amiket végignéztem fél év alatt. ↷

Igazából a kalandunk a 100 Days My Prince-szel kezdődne, ha azt nem télen fejezetem volna be, illetve, ha nem pont az vezetett volna el ahhoz a történethez, amivel most indítani fogok. Ugyanis egy bizonyos Kim Sun Ho  annyira megtetszett a történelmi drámában, hogy további szerepei után kutatva felfedeztem a Strongest Deliverymant (2017), amit egészen az utolsó pár részig nagy kedvencemnek tartottam, csak aztán elindult minden a lejtőn. De, hogy ne rögtön a negatívumokkal kezdjem, a történet szerintem alapvetően különleges, olyan, ami után más szemmel tekint az ember azokra  a munkásokra, akiket elsőre talán észre sem veszünk. Choi Kang Soo ételfutárként dolgozik Szöul szerte, de sehol sem marad hosszabb ideig. Aztán bizonyos tényezők és emberek miatt (lásd egy lány felbukkanása, aki még nála is keményebben dolgozik, illetve egy barát baleseti ügyének saját kezű felgöngyölítése) mégis leragad egy helyen, értelemszerűen ez a körzet lesz tehát a színhely, ahol aztán a sorozat letol 16 részt.