Koncertek, amikre elmennék...

ÉS AMIKRE NEM!
mert olyanok is vannak ám :)

Nem rég mondta anya, hogy a Pvris, egykori kedvenc bandám Magyarországra látogat, és még csak nem is olcsó a fellépésükre a jegy. Ez mélyen elgondolkodtatott. Menjünk el, vagy sem?

Most amúgy is gyűjtök, így a terv eleve megbukott, de tény, hogy más kérdések is felmerültek. Eggyel több koncert élményként, vagy tényleg egy igazi valóra vált álomként fognám fel? A Pvris sokáig uralta a kedvenceimet és mindig is jó zenét csináltak, ezért az alkalomért pedig ölni tudtam volna régen. Akkor hát mi fogott vissza a spóroláson túl?

Már egy ideje tagja vagyok a Facebook-os Pvris csoportnak, és ott írta egyszer valaki, hogy elment a trió egyik fellépésére, és találkozott a tagokkal, azok pedig kinevették őt, mert fogyatékos volt. Ez már vagy úgy 1 éve történt, de bennem annyira megmaradt, hogy egyszerűen azóta nem tudok áhítattal a csapatra nézni. Az énekesnő is mintha az idő múlásával nagyképűbbé vált volna, mintha már annyira megszállottja lenne ennek a meleg-témának, hogy szinte már lenézi a heterókat. Régen pont emiatt a bátorsága miatt szerettem, de mostanra már úgy érzem, túl sok, amit csinál. Mindenki felfogta, hogy meleg, miért kell ezt még tovább hangsúlyozni? Egy szó, mind száz, szépen lassan elvesztettem az érdeklődést a Pvris iránt, noha a zene amit csinálnak, tényleg jó, de már egyáltalán nem kívánom őket látni élőben.

Nosztalgia ⇨ 3 x Seventeen

Igazából nincs min nagyon nosztalgiázni, hiszen csupán 7 hónapja ismerem a bandát, így hát korántsem tudnék azokról az időkről beszélni, amikor még kezdők voltak - még akkor sem, ha megnéztem szinte az összes műsort, amiben benne voltak. Ennek, és kpopos hiatusom ellenére is szeretnék írni egy-két sort arról, mit is jelentenek ők számomra, és hogy mit gondolok a jelenről, amiben most követem őket figyelemmel.

Mi is van most?

ÉS MI LESZ KÉSŐBB?

Először egy igencsak lehangoló posztot akartam írni a cím alá, de aztán erőt vettem magamon, hogy kicsit változtassak a hangomon. Bármennyire is szólnék most máshogy, muszáj pozitívnak és erősnek maradnom, úgyhogy "halljátok szavam."

Először is, bocsánat, hogy ennyit változtattam a blog kinézetét, de sehogy sem voltam vele megelégedve. Noha az előző fejléc szerintem az eddigi legjobb lett, a színei túl hidegek voltak, és nem volt jó érzés ránéznem - hiába Chen nézett vissza rám. Azt hiszem, ezzel a mostani kinézettel jóban vagyok, kellően nyárias, mégis letisztult, úgyhogy remélem, sokáig velem marad, és nem fogom pár hét múlva ócskának gondolni.
Bejegyzések közül is lesz, ami törölve lesz, mert egyszerűen többé nincs helye az oldalon. Lehet, ezt csak azért érzem így, mert most mindenhonnan szelektálnom kell, hogy újra tiszta lappal indíthassak, de ha ettől (is) függ, hogy jól érzem-e magamat a bőrömben, akkor legyen.