AVAGY VÉLEMÉNY SOK-SOK ANIMÉRŐL, EGYBEN
Mostanra elég sok animét néztem meg, és annyira felgyülemlett bennem a temérdek gondolat és kritika, hogy leültem, és sok szenvedés árán megírtam ezt a posztot. Mivel eléggé ömlesztett lesz, nagy rendszerezettséget nem ígérek, és ha elvesztitek a fonalat, azért előre bocsánatot kérek, de tényleg annyira a fangörcs és a teljes kipusztulás szélén voltam, hogy csak arra törekedtem, sikerüljön összeállítanom egy masszív cikket ez elmúlt 6 hónap legemlékezetesebb animéiről, melyek bearanyozták a napjaimat. Olvassátok szeretettel a posztot, és mazsolázzatok az említett darabok közül, hátha találtok nektek (is) tetszőt!~
Még nyáron kezdtem el komolyabban foglalkozni az animék világával, de sokáig csak filmeket néztem, majd a School Days-el kipipálhattam az első sorozatomat is. Ez mondjuk csak félig pipa, hiszen pont belenyúltam a legrosszabba, és bár utálok félbehagyni dolgokat, ezt mégis abba kellett, a saját nyugalmam érdekében. Nem is beszélnék erről többet, hiszen már csak az emlékek is elborzasztanak, így térjünk is át az első BEFEJEZETT animés sorozatomhoz, ami - ha jól emlékszem - a ReLife volt. A történet lényege, hogy miután Kaizaki Arata élete kisiklik, azt kívánja, bárcsak visszamehetne az időben, hogy mindent újrakezdjen. Nem is kell sokáig várnia, egy titokzatos alak megjelenik nála, és felajánl neki egy pirulát, amit ha bevesz fiatalabb lesz, és ismét középiskolás lehet. Hősünk természetesen él a lehetőséggel, hiszen erre vágyott, az anime pedig ennek a kalandnak az alakulásáról szól.
Mit ne mondjak, enyhítő darab volt a School Days után, és nagyon élveztem. Szerethető karakterek, Ooga Kazuomi például örök kedvencem marad, és hát persze ott vannak a szerelmi szálak is, amik mindenki szívét megdobogtatják. Könnyed kikapcsolódás a ReLife, ami mégis képes elgondolkodtatni a nézőit.
