Zöld könyv ≫ vélemény

Bevallom őszintén, a nyaram eddig nem pont úgy alakult, ahogy elterveztem (és ez valószínűleg a maradék időben sem fog megváltozni), de legalább láthattam eszméletlen, varázslatos filmeket. Ez azért olyan különleges, mert ahogy én érzem, már jó rég volt az az otthoni mozizós időszakom, amikor még sorra néztem a filmeket. Egy ideje csak Clint Eastwooddal foglalkoztam, ha le is ültem a laptopom elé egy tál kukoricával, akkor az miatta volt - és ennek nem kisebb az értéke, de lássuk be, jól le tudja szűkíteni az ember érdeklődési körét. Szépen lassan elveszettem a nyitottságot más filmekre, esetleg új filmekre, és a színészek sem érdekeltek többé. Őszintén fogalmam sincs például, hogy nagy kedvencem, Ben Stiller miket művel mostanában. Rég nem követem már sem a Star Wars, sem pedig a Marvel friss fellángolásait. Egyszóval sajnos elfásultam.

De, mivel ebben az évben sok mindenben megváltoztam, ezért eltökéltem, hogy a következő pont, amiben más leszek, az mindenképpen a mozizás. Hiszen a könyvekben már elértem ezt a csodás állapotot, amikor tényleg MINDEN érdekel, és bármi újdonságra vevő vagyok, és csak olvasok és olvasok egész nap, és most, hogy tényleg olyan sok remek filmet láttam, úgy érzem, képes leszek ugyanezt elérni ezen a téren is. Valamint - ami számomra a legfontosabb - időt fogok szakítani arra, hogy ezt a csodás időtöltést apával együtt űzzem. Annyi értékes alkalmat hagytam már ki, épp itt az ideje visszanyernem ebben a bizalmát.

Ha EXO velünk, kicsoda ellenünk?

Valószínűleg azt hittétek, idén elmarad az EXO-s elérzékenyülésem. Hát tévedtetek, ami késik, nem múlik. De hát hogy is hagytam volna ki, amikor alig pár hét, és Baekhyun szólóban debütál, Chanyeol és Sehun pedig duóban! Őszintén, what a time to be alive. Igaz, nem ma volt hivatalosan az évforduló, de a gondolataim semmit sem változtak, sőt, mélyebbek és bőségesebbek lettek, szóval így sem fog a bejegyzés mondatokban hiányt szenvedni.

Nosztalgia ⇨ 2 éve a bloggal

AVAGY MIT JELENT NEKEM A FOTOSZINTÉZIS?

Anno meglehetősen komolytalanul ünnepeltem a blog szülinapját, amire így utólag visszatekintve elég nagy tiszteletlenségként gondolok, hiába van szó "csak" egy oldalról. De talán még magam sem hittem el, hogy elértünk egy pontra, most viszont, hogy még egy évforduló érkezett el, szeretnék méltó módon nosztalgiázni a FOTOSZINTÉZIS immáron 2 éves létezéséről.

Mindig is kitartó emberként tekintettem magamra, de voltak (és vannak) dolgok, amikben úgy tűnt, egyszerűen nem tudok nagyobb mérföldkövekhez elérkezni. Ilyen volt például a naplóírás. Mindig újabb és újabb füzeteket nyitottam, megfogadván, hogy ezt meg azt majd jobban csinálom, szebben írok és gyakrabban, de most, hogy már 3. éve vezetem a füzetemet, amiben a gondolataim vannak, rájöttem valamire. Nincs értelme menekülni a hibáim elől. A napló-és blogírásnál is igaz ez a megállapítás, hiszen ezek a helyek azt tükrözik, milyen ember vagy, és azzal, hogy félbehagyod, mert nem tartod elég jónak, magadat ítéled el. Pedig az a legfontosabb, hogy szeressük azt, akik vagyunk és fogadjuk el a múltunkat, cselekedjünk a jelenben, hogy változás legyen a jövőben. Már nem zavar, mennyire írok csúnyán a naplómban, mert akkor épp olyan kedvem volt, hogy nem akartam a külalakkal foglalkozni, ez pedig szintén egy emlék lesz, akárcsak a soraim, amire jó lesz visszatekinteni. A FOTOSZINTÉZISen sem az a lényeg, hogy minél gyakrabban posztoljak, hanem, hogy akkor írjak, amikor jól esik, és azért vannak a menüpontok, hogy Ti, keresgélve akkor olvashassátok el, amikor Nektek jól esik. Az volt 2 éve a célom, hogy egyfajta menedéket teremtsek magamnak. Mostanra viszont kitárultak ennek a fészeknek a "kapui", ezért szeretném, ha Ti is otthon éreznétek magatokat.

Kevés ez a 2 év, de így, hogy ezzel túlléptem az előző oldalam élettartamát, erősebbnek és magabiztosabbnak érzem magamat és a FOTOSZINTÉZISt egyaránt. Abszolút készen állunk letenni a harmadik, a negyedik és még ki tudja, hányadik mérföldkövet is. Ugyanakkor nem ígérhetek semmi olyat, hogy több poszt lesz. Iskolát váltottam, ráadásul kollégista leszek, és bőven lesz mivel foglalkoznom, plusz nem tudom, mennyire lenne lehetőségem nethez jutni, de még csalódhatok kellemesen, szóval emiatt most nem kell aggódni. Ha máskor nem, hétvégenként frissítek, akkor itthon leszek. De szeretném kihangsúlyozni, hogy ez még nem jelenti az oldal halálát! (Olyan sokáig fogja húzni, hogy a végén már Ti kértek majd rá, hogy zárjam be végre...)

És ki tudja, lehet, valahogy majd megtanulok kódokat és egyéb jelenleg kiismerhetetlen dolgot használni, és a FOTOSZINTÉZIS egyre jobban kiemelkedik majd. Kecsegtető a jövő, ennyi biztos, ezért remélem, hogy ha eddig velem maradtatok, továbbra is szívesen teszitek majd ezt, akárcsak azok az emberek, akik később találnak majd rá.

Noha nem készültem semmilyen nyereményjátékkal, amivel ilyenkor szokás, de így is bízom benne, hogy önfeledten ünnepelhetjük együtt ezt a mai napot - hiszen ez nem pusztán egy szülinap. Ez egy jelzés is, hogy bármennyire is volt nehéz az elmúlt időszak, valamit mégiscsak elértünk, mert itt vagyunk. Kitartást kívánok minden kedves Olvasómnak, és találkozzunk a legközelebbi bejegyzésben! ♡

Amber