Újra és újra meglepődök, mennyi negatív dologgal vettem eddig magamat körbe. Először a We♡It, majd a Tumblr képek, aztán a teljesen berögzült mondatok, hogy "i'm done with my life", "can i just kill myself?", a fekete ruháim, és még a falamra kitűzött idézetek is, például "pánikrohama van a pánikrohamomnak". Annyi ilyen dolog van körülöttünk, és már annyira hozzászokunk a jelenlétükhöz, hogy észre sem vesszük, mennyire képesek lehangolni az embert.
Újult erővel vágtam neki a méregtelenítésnek, és töröltem mindent, aminek ilyen sötét kisugárzása van. A terapeuta/lélek doki sokat segített, a meditálás tényleg hasznos, és nagyon szeretem csinálni. A jövőre is izgatottan nézek, nem félve, hogy mi van, ha számomra nincs is. Mert van. Igaz, nem olyan pontosak az elképzeléseim, mint másfél évvel ezelőtt, de talán jobb is, ha az ember nem szűkül be, és nyitott egy csomó mindenre. Mondjuk még annyi minden messze van, de jó eljátszadozni a gondolattal, hogy mit szeretnék csinálni. Már biztos vagyok benne, hogy ha majd eljön az ideje, olasz faktra megyek, annak lenne is valami értelme - úgyhogy ez lesz az egyik választott tárgyam is az érettségin. Több értelme van, mint a többinek, és még talán nem is lesz olyan nehéz, amúgy is még évekig tanulom a második nyelvet, addigra biztosan jól fog menni, hiszen már most is komolyan veszem.
